Hírek

Elérhetőségek

Településtörténet

Ládbesenyő nevét 1291-ben említette először oklevél Besenew, 1332-ben Bessemi, Beschenev néven, mikor Besenyei Sándor fiait, mint a Miskolc nemzetség tagjait sorolták fel.

1293-ban Besenyei Dénes fiait említette egy oklevél, akik elfoglalták Császtát.

1332-ben Mindenszentekről elnevezett egyházát is említették. A pápai tizedjegyzék szerint papja ekkor 6 garas pápai tizedet fizetett.

A község besenyő telep volt, eredeti neve is innen ered. Mint az elnevezése is mutatja, ősi helység, amelynek birtokos családja régi hagyományt követve a birtokról Besenyőnek vagy Bessenyeinek nevezte magát. Eger eleste után Ládbesenyő is hódoltsági terület lett. A reformáció korán elterjed a községben, s 1586-ban már önálló egyházat alkotott. A két világháború között kettő iskolája: egy római katolikus és egy református elemi iskolája volt, az iskolán kívüli népművelés azonban nem volt sikeres. Kulturális intézményei ezidőben: a gazdasági szakkönyvtár és levente-egyesület. Néhány kereskedőtől és iparostól eltekintve a lakosság mezőgazdaságból élt.

1910-ben 463 magyar lakosa volt. Ebből 173 római katolikus, 97 görögkatolikus, 178 református volt.

Az 1930-as évekbeli 532 fő lélekszám 1996-ra erőteljesen lecsökkent. A kivándorlásban nyilvánvaló szerepet játszott a nagyobb, urbanizáltabb települések közelsége, a helyi élet- és munkalehetőségek nem kielégítő volta. A másik probléma az itthon maradottak elöregedése, kihalása, ami általában jellemző a Nyugati-Cserehát kistelepüléseire.

A 20. század elején Borsod vármegye Edelényi járásához tartozott.

1969 és 1983 között Edelény társközsége volt, majd a következő tíz évben a városhoz volt csatolva, csak 1993 óta önálló ismét.

A két világháború között két iskolája egy római katolikus és egy református elemi iskolája volt. Néhány kereskedőtől és iparostól eltekintve a lakosság mezőgazdaságból élt.

Közigazgatási szempontból Ládbesenyőhöz tartozik Andrástanya, a Ládbesenyő és Abod közötti műútról megközelíthető, egyutcás kis zsákfalu. A kis településrész az 1943-ban Derenkről kitelepített lengyeleknek adott otthont, a Jungreisz Andor középbirtokostól megvásárolt földterületen. Az egykori kitelepített lengyelek leszármazottai a mai napig Andrástanyán élnek és őrzik hagyományaikat.